A bősi erőmű építése 1977-től 1992-ig tartott. A műszaki megvalósítás jelentősen csökkentette a Szigetköz térségének talajvízszintjeit, veszélyeztetve ezzel az ártéri életközösségeket, erdőket. Egy úgynevezett vízkormányzási megállapodás biztosította eleddig azt a talajvízszintet, amely többé-kevésbé megfelel az ártéri közösségek talajvízszint-igényeinek. Ezen életközösségek állapotát a bősi erőmű üzembe helyezése óta, 1992-től monitoring hálózatban vizsgáljuk. Az erdők monitoringja az 1995-ös megállapodás értelmében része a közös monitoring tevékenységeknek. Távérzékelési adatokat 1992 óta használunk az erdők állapotának értékelésében. Kezdetben infraszínes légifelvételeket, majd 2008-tól multispektrális, digitális képeket használunk. Annak ellenére, hogy a távérzékelés az erdők kondíciójának megállapításához hatékony módszer, nem nyújt információt a faállományok belső szerkezetéről. Ez különösen fontos kérdés, amikor az őshonos fajok állományainak állapotát, fejlődését akarjuk vizsgálni lágylombos, ártéri erdőkben. A távérzékelésben történt fejlődésnek köszönhetően lehetőség van e hiányosságok kiküszöbölésére, a háromdimenziós képalkotási és adatgyűjtési, illetve adatfeldolgozási technológiák révén. Ezek a progresszív technológiák a digitális fotogrammetriát és a lézerszkenning technológiát jelentik (LiDAR). A megfelelő feldolgozási módszerek hiánya a legfőbb oka annak, hogy az erdészetben üzemi méretekben még nem alkalmazzák e technológiákat. A probléma összetett voltából adódóan fontos kiemelni a kooperációt. A kooperáció a meglévő tudásra épül, melynek összetevői a következők:

• a szigetközi közös erdészeti monitoring (ERTI Sárvár, NFC Zólyom);
• LiDAR adatok feldolgozásának módszertani aspektusai (NYME Sopron)
• és egy új felvételi eszköz (NLC Zólyom).

Az NYME (alapkutatás), az ERTI és az NLC (alkalmazott kutatás) együttműködésétől azt várjuk, hogy a 3D-s adatok használatához az erdészeti alkalmazások területén új, költséghatékony módszertani megközelítéseket nyújt.